Filmajánló: Casanova – Az utolsó szerelem
Vincent Lindon főszereplésével készült a Casanova - Az utolsó szerelem című film. Benoît Jacquot legújabb történelmi filmje visszarepít minket az 1700-as évekbe, ahol Giacomo Casanova velencei kalandor életútját követhetjük nyomon szerelmi viszonyaival megspékelve.
Benoît Jacquot, francia filmrendező kiváló érzékkel komponálja meg a történelmi szegmensekkel átitatott történeteket, miközben a kibontakozásra váró színészi munka biztosítja az időutazás meglétének a hitelességét. A Casanova - Az utolsó szerelem című film, a főhős emlékirataiból készült alkotás, így a korhű kivitelezés mellett, az 'Életem története' című munka alapján nyerhetünk bepillantást, az olasz író legőrjítőbb szerelmi viszonyába. Fellini után, Jacquot is megpróbálkozott az olasz nőcsábász szerelmi életének a vászonra vitelével, ami azon felül, hogy a 18. századi társadalomról alkot korhű képet, Casanova legbonyolultabb szerelmi vívódását is végigkíséri.
A történet szerint, a hírhedt kalandor Londonba utazik a száműzetése után, ahol megismerkedik Charpillonnal, a fiatal kurtizánnal. A szoknyapecér Casanova a találkozásuk után szinte megszállottan próbálja a hölgy szívét elnyerni és ezért képes feladni a kéjenc életét is. Charpillon azonban, tisztában van a testi adottságaival és nem adja könnyen magát a szívtipró írónak. A film, a két főszereplő párkapcsolati játszmáira épít, amelynek során a néző sosem tudhatja igazán, hogy a női szeszély és hatalomvágy milyen szintekbe repíti az erőviszonyokat.
Az alkotás főszereplésében Vincent Lindon alakítja Casanova szerepét, aki a nemrégiben megrendezett cannes-i filmfesztiválon, be is zsebelt egy elismerő díjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában 'A Mennyit ér egy ember?' című filmben alakított színészi munkájáért. A női szerepben Stacy Martin debütált, aki a Nimfomániás filmekből lehet ismert a nagyközönség számára.
A francia filmrendező filmográfiája alapján, nem is várhattunk mást az alkotótól, mint egy szerelemmel átszőtt történelmi művet, hiszen szinte minden munkájában a férfi és nő közötti érzelmi viharok kerülnek kibontásra, így nem is csoda, hogy Fellini után őt is foglalkoztatni kezdte a Casanova-mítosz. A hírhedt nőcsábász életrajzi feljegyzései alapján számos szerelmi viszony a felszínre került, de mindközül a 17 éves Charpillon a legérdekesebb a történet szempontjából, aki kéjhölgy révén paradox módon, de az érzelmi dekadencia szélére szorítja a csábítóját.
A történelmi dráma kellemes és meglepő érzelmi viharokat kelt, ahol a rendező a Fellini adaptációval ellentétben nem feltétlen az élvezethajhász életmódra fókuszál, sokkal inkább rávilágít a középkorban felfedezhető szerelem és szenvedély kapcsolati rendszerére, amely a romantika visszacsatolásait idézi.